In English

Bemutatkozás

Kiadványok

Tanári kézikönyv

Szöveggyűjtemény

Eve Bunting: A Rettentő Valamik

Kovács Mónika (szerk.): Holokausztoktatás és autonómiára nevelés

Kovács Mónika: Zsidóság a magyar tankönyvekben

Hírlevelek

Tanártovábbképzések

Szemtől szemben a történelemmel és önmagunkkal

Tolerancia a demokráciában

Konferenciák

Holokauszt és Állampolgári Felelősség Oktatási Fórum

A demokrácia és a szovjet-típusú társadalom öröksége

Engedelmesség és ellenállás

"Párbeszéd a jövőért"

Sajtóvisszhang

2001. évi beszámoló

Linkek





HaNNaH aReNDT Egyesület

1064, BUDAPEST
Izabella u. 46.

Tel: 30/ 365 56 39,
Fax: 34/ 540 681

E-mail



{Köznevelés, 2005. jan. 21.}

Hiszünk a személyes élmény erejében



A berlini Wannsee-Konferencia Ház tulajdonképpen holokauszt-emlékmúzeum – illetve több is, kevesebb is annál, hiszen tevékenysége nemcsak, s talán főképp nem kiállítások szervezéséből áll. Az úgynevezett Wannsee-konferenciát a náci III. Birodalom középszintű vezetői tartották egy festői kastélyban, 1942. január 20-án. Az egybegyűlt funkcionáriusok a zsidók deportálásának technikai részleteit beszélték meg. A tanácskozásról fennmaradt jegyzőkönyv, az úgynevezett Wannsee-protokoll a náci halálgépezet működésének az egyik legfontosabb bizonyítéka. A konferenciáról elnevezett az intézmény 1992 óta működik. Elsősorban fiatalok számára tartanak az intézmény munkatársai tanfolyamokat, de a tevékenységünk nem korlátozódik csak a tanulókra. A felnőttek körében természetesen elsősorban a tanártovábbképzésre fókuszálják a figyelmüket, de mivel nagyon gyakran felkeresik a Házat a pedagógiától távol eső foglalkozások képviselői is, a tűzoltótól pénzintézeti igazgatóig szinte mindenféle foglalkozási ághoz tartozó emberek számára szerveztek már kurzusokat. A Ház vendégei között nagyon sok a külföldi. Magyar pedagógusok számára /a Hannah Arendt Egyesülettel közösen/ a 2004. évben először szerveztek továbbképzést. A magyar csoporttal kapcsolatos tapasztalatairól Dr. Wolf Kaisert, a berlini Wannsee Konferencia Ház nevelési részlegének igazgatóját kérdeztük.
- Fontos-e, hogy jól tudjanak németül azok a pedagógusok, akik résztvesznek egy ilyen továbbképzésen?
- Igen. Természetesen, az előadásokat le lehet fordítani, de mi arra törekszünk, hogy a kollégák ne csak hallgatói legyenek az előadásoknak, hanem aktív résztvevői is, és ehhez szükséges a közös nyelv. El kell mondjam, hogy azok a magyarországi tanárok, akik ebben a mostani továbbképzésben résztvettek, kitűnően beszélnek németül. Mivel többségük nem történelem- vagy irodalomtanár, a nyelvtudás különösen nagy segítség volt számunkra akkor, amikor a történelmi dokumentumok vagy regényrészletek, versek, színdarabok oktatási felhasználhatóságáról beszéltünk.
- Önök rendszeresen tartanak továbbképzéseket a németországi pedagógusok számára, s nyilván kialakult önökben egy kép a német pedagógusok tájékozottságáról. Feltételezhető, hogy a német történelemmel közvetlenül összefüggő kérdéseket ismerik, de mit tud az átlag németországi pedagógus a holokauszt magyarországi történetéről?
- Általában a német tanárok ismeretei valóban a zsidók németországi deportálásával kapcsolatosak, és kevésbé járatosak az európai dimenziókban. Azt joggal feltételezhetjük, hogy sok, más nemzethez tartozó kollégáiknál járatosabbak ebben a kérdésben, tehát egészen biztosan többet tudnak a holokauszt magyarországi történetéről, mint a francia vagy angol, vagy spanyol, vagy norvég kollégáik. A magyar holokauszt a német pedagógusok számára két különleges ok miatt bizonyára ismertebb, mint a más országokban, például Romániában, vagy Szlovákiában lezajlott események története. Ennek egyik oka az, hogy Auschwitz az egész holokauszt jelképévé vált, s a magyarországi zsidók többsége Auschwitzba került. A másik ok a kényszermunkával kapcsolatos: a Németországba kényszermunkára hurcolt zsidók jelentős része Magyarországról érkezett. Ami a német pedagógusok számára homályban marad, az a holokauszt konkrét eseménytörténete Magyarországon. Arról, hogy a gettósítás, a deportálás miként zajlott le, kik végezték ezt és mennyire brutálisan, hogy kit milyen felelősség terhel, arról az átlag német tanár egyáltalán nem tájékozott.
- A mostani tanfolyam – és a korábban magyar pedagógusok körében végzett munkája alapján ön milyennek ítéli a magyar pedagógusok tudását ebben a kérdésben?
- Nem mernék véleményt formálni arról, hogy általában milyen a magyar tanárok tudása ezen a téren. Személyes tapasztalatom az, hogy meglehetősen tájéjkozottak a magyar kollégák, de ami ennél sokkal fontosabb: érdeklődőek, nyitottak a további ismeretek befogadására.
- Azt gondolom, a holokauszttal kapcsolatos tanári tevékenység nemcsak az ismeretek befogadásáról és továbbadásáról szól. Élesen vetődik fel a reflexeinkkel, beállítódásainkkal, esetenként az előítéleteinkkel való szembenézés.
- Ez talán a legnehezebb, de egyben legfontosabb része ennek a kérdésnek. A felelősség problémája Németországban is nagyon súlyos viharokat váltott ki. Évtizedekig tartott ez a vihar és nem állíthatjuk, hogy most már teljesen és száz százalékig nyugvópontra jutott volna. A hatvanas években merült föl először a társadalolm felelősségének kérdése. Az természetesen nyilvánvaló volt, hogy Hitler, a náci vezetés vagy az SS bűnös, ezt nem vitatta senki. Ennek a megközelítésnek a lényege abban foglalható össze, hogy a németek azt mondták: igen, bűnöket követtek el ők. Ők, nem mi. Mostanra viszont az az álláspont vált általánossá, hogy a felelősség köre sokkal szélesebb. Ez természetesen nem jelenti a kollektív bűnösség elvének vagy annak az abszurd állításnak az elfogadását, hogy mindenki érintett a zsidók kifosztásában, deportálásában és meggyilkolásában. Itt inkább arról van szó, hogy azokkal az esetleg bennünk is élő előítéletekkel kell szembenéznünk, amelyek a holokausztot érzelmileg előkészítették. Ami a magyar közgondolkodást illeti, azt hiszem, nem szabad türelmetlennek lennünk. Ennek a kérdéskörnek a józan megítéléséhez nélkülözhetetlen, hogy az ember demokráciában éljen, s megtapasztalja az állampolgár jogait és felelősségét.
- Miben tudná összefoglalni az önök pedagógiai jellegű tevékenységének a lényegét? Hogyan próbálják elérni azt, hogy az emberek szembenézzenek a bennük is élő előítéletekkel?
- Amiben mi próbálunk segíteni, az a következő: szembesítjük az embereket a történelmi dokumentumokkal, a tényekkel. Nem a holokauszttal kapcsolatos különböző véleményeket mutatjuk be, hanem azt, hogy mi történt. Arra törekszünk, hogy amennyire lehet, bevonjuk a képzéseinken résztvevőket a tények felderítésének folyamatába. Nem előadásokat tartunk, hanem azt szeretnénk, hogy ők aktívan, a mi segítségünkkel, de a saját tevékenységükkel fedezzék fel a múltat. Nem előadók vagyunk, hanem moderátorok. Úgy gondoljuk, hogy ez az a módszertani tapasztalat, amelyik a pedagógusok munkáját eredményessé teheti, dolgozzanak akár gimnáziumban, akár általános iskolában, akár egyetemen, vagy bárhol. Hiszünk a személyes élmény erejében. Úgy véljük, hogy az ember akkor tud kellőképpen fellépni az előítéletes gondolkozással szemben, akkor lesz védve ennek a hatásától, ha őt az igazság felfedezésének saját személyes élménye teszi véleményében megingathatatlanná.

Szunyogh Szabolcs

Vissza a sajtó-oldalra