In English

Bemutatkozás

Kiadványok

Tanári kézikönyv

Szöveggyűjtemény

Eve Bunting: A Rettentő Valamik

Kovács Mónika (szerk.): Holokausztoktatás és autonómiára nevelés

Kovács Mónika: Zsidóság a magyar tankönyvekben

Hírlevelek

Tanártovábbképzések

Szemtől szemben a történelemmel és önmagunkkal

Tolerancia a demokráciában

Konferenciák

Holokauszt és Állampolgári Felelősség Oktatási Fórum

A demokrácia és a szovjet-típusú társadalom öröksége

Engedelmesség és ellenállás

"Párbeszéd a jövőért"

Sajtóvisszhang

2001. évi beszámoló

Linkek





HaNNaH aReNDT Egyesület

1064, BUDAPEST
Izabella u. 46.

Tel: 30/ 365 56 39,
Fax: 34/ 540 681

E-mail



{Köznevelés, 2005. jan. 21.}

Nem prédikációkat hallgattunk




Több alkalommal tapasztalhatjuk, hogy a holokauszttal kapcsolatos megemlékezések formálisak, nem érintik meg a fiatalok személyiségét, nem formálják át gondolkodásvilágukat. Ennek a pedagógiai kudarcnak igen gyakran egyszerűen csak az az oka, hogy a pedagógusok nincsenek birtokában az ebben a kérdéskörben tulajdonképpen nélkülözhetetlen szakmai és pedagógiai ismereteknek. A holokauszt tanításával kapcsolatban tehát gyakran nem elvi, hanem egyszerűen módszertani problémákkal találkozunk. Kovács Mónikát, a Hannah Arendt Egyesület elnökét egy újfajta, gyakorlatközeli továbbképzésről kérdeztük, amelyet az említett egyesület, a berlini Wannsee Konferencia Ház és a Ravensbrück Emlékhely szervezett.
- Mi ebben a továbbképzésben az új mozzanat?
- A holokauszt oktatása azért nagyon nehéz feladat, mert a sokéves frontális és adatorientált oktatási gyakorlat után nagyon nehéz hirtelen átváltani egy olyan megközelítésre, amely a kritikai gondolkodást, az érzelmi megértést és az autonómiára nevelést tartja legfontosabb feladatának. Nemcsak azért nehéz ez a váltás, mert a tanárok nem ehhez szoktak hozzá, hanem mert ehhez a diákok részéről is nagyobb érzelmi és értelmi bevonódás szükséges, mint a hagyományos oktatási módszerek esetében. Ezért nagyon nehéz a holokauszt oktatását bevinni a hagyományos oktatásba, de talán nem is kell. Amerikában és Nyugat Európában az a gyakorlat, hogy nem feltétlenül a hagyományos oktatási keretek közé illesztik be a holokauszt-témakört, hanem emlékhelyeken, projekt-módszerrel, délutáni foglalkozásokon beszélgetnek erről a kérdéskörről.
Ez a megközelítés viszont nem kizárólag a történelemtanárokat érinti. Sőt: mivel egyre fontosabb a nyelvoktatás, egyre több fiatal akar nyelvet tanulni, és mivel a nyelvórákon már nagyon sok esetben másképp tanítanak, mint a hagyományos iskolai oktatás többi részében – kis csoportokat alakítanak, a gyerekek nem a tanárt hallgatják, hanem egymással beszélgetnek, a legkülönbözőbb aktuális témákat dolgoznak fel - a nyelvtórákon a holokauszt témája is sokkal nagyobb helyet kaphatna. Ennek a tanulmányútnak is ez a meggondolás állt a hátterében: hogyan segíthetnénk elő azt, hogy a holokauszt témaköre bekerüljön a nyelvoktatásba?
Nyilvánvaló, hogy a német nyelv oktatása ezen a téren különösen érintett. A németórákon amúgy is feladat volna a kultúra-, és országismeret oktatása. Szerintem ebben a kérdéskörben a nácizmus nem megkerülhető, bár sokan megkerülik. Az úgy nevezett „múltfeldolgozás” – a náci múlttal, és első sorban a holokauszttal való szembenézés - a német szellemi élet központi témája. A német irodalom tanulmányozása során is újra és újra felmerül a holokauszt örökségének témája. Egy tanulmány szerint német nyelven több mint kétszáz olyan könyv hozzáférhető az iskolás korosztály számára, amely így vagy úgy a holokauszt témájával foglalkozik.
Ezért gondoltuk azt, hogy ha a némettanárok, akik amúgy is fogékonyabbak ezekre a nem-hagyományos oktatási eljárásokra, kapnának egy kis történelmi, irodalmi és főképp módszertani segítséget, akkor nagyon eredményes munkát végezhetnek a holokauszt oktatásával kapcsolatban is.
- Eddig általában a történelemtanárok jelentkeztek a holokauszt oktatásával kapcsolatos továbbképzésekre.
- Megpróbáltunk szakítani ezzel a hagyománnyal. Ez a mostani továbbképzés egy németországi tanulmányút volt, amelyet a német nyelvet oktató magyarországi tanárok számára szerveztük. A tanulmányút során első sorban holokauszt-oktatás módszertanával ismerkedhettek meg a tanárok, de ugyanakkor éppen a személyes tapasztalatszerzés – pl. az egykori ravensbrücki koncentrációs tábor meglátogatása - révén érzelmileg is nagyon mélyen bevonódtak a témába.
- Ki finanszírozta projektet?
- A projekt költségeinek felét a Conference of Jewish Material Claims állja. Ez egy amerikai szervezet, amely fő tevékenységként a kárpótlási ügyekkel foglalkozik, de a holokauszt oktatására is létrehozott egy elkülönített alapot. A másik felét pedig egy államközi szervezettől kaptuk, az International Task Force for Holocaust Education-től, amelyet 2000-ben, Stockholmban hoztak létre azok az államok, amelyek úgy gondolják, hogy a holokauszt oktatása különösen fontos feladat. A tagállamok – jelenleg húsz ország, köztük Magyarország - minden évben befizetnek egy bizonyos összeget, amelyet aztán a szervezet vezetősége olyan projektek támogatására költ, amelyek a holokauszt oktatását tűzik ki célul. A budapesti Goethe Intézet – akikkel már több közös tanárképző projektünk volt az elmúlt években – is segítette munkánkat.
- Hogyan zajlott le ez a továbbképzés?

- Először Magyarországon tartottunk egy előkészítő találkozót, ahol nemcsak előadásokat hallgattunk meg a holokauszt magyarországi történetéről, hanem voltunk egy sétán is az egykori budapesti gettó területén. Ezután elutaztunk Németországba. Berlinben négynapos programon vettünk részt, kezdtük a berlini Zsidó Múzeummal, utána a Wannsee Konferenz Haus programjain vettünk részt. Ezután elutaztunk Ravensbrückbe két napra, ahol az egykori koncentrációs tábor területén működő emlékhely munkájával és módszereivel ismerkedtünk meg. Felkerestük még a berlini Anna Frank Központot, és itthon tartottunk még egy lezáró foglalkozást a Páva utcai Holokauszt Múzeumban. Rengeteg, az oktatásban jól használható anyagot is hoztunk – tanári segédanyagokat, irodalmi szövegeket, oktatási CD-ROM-ot, vagy például Anna Frank naplóját németül. Ha a kollégák akarják, akár már holnap elkezdhetik az iskolában a holokauszttal kapcsolatos oktatómunkát.
- Milyen távlatokat jósolhatunk ennek munkának?

- A csoportban vannak középiskolai tanárok és a felsőoktatásban dolgozó tanárok, fővárosi és vidéki pedagógusok. A tanulmányútnak talán az volt a legfontosabb jellemzője, hogy nem prédikációkat hallgattunk arról, hogy a rasszizmus és a fajgyűlölet helytelen dolog, hanem nagyon konkrét és praktikus szakmai segítséget kaptunk ahhoz, hogy miként lehet úgy oktatni, hogy gyerekek megértsék – érzelmileg is - a holokauszt utáni Európa legfontosabb értékeit.
- Azok a kollégák, akiket ez a fajta munka érdekel, honnan szerezhetnek további információkat?

- Erről a programról a budapesti Goethe Intézet információs hálózatán keresztül sikerült tájékoztatni a tanárokat, és a Köznevelésben is megjelentettük pályázati felhívásunkat. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet a honlapunkra, a Hannah Arendt Egyesület honlapjára /www.hae.hu/. Itt nemcsak ezzel a továbbképzéssel kapcsolatban olvashatóak további információk, hanem az Egyesület más projektjeivel kapcsolatban is, amelyek szintén hasznosak lehetnek azoknak a pedagógusoknak a számára, akiknek fontos a holokauszt tanításának ügye.

Szunyogh Szabolcs

Vissza a sajtó-oldalra