In English

Bemutatkozás

Kiadványok

Tanári kézikönyv

Szöveggyűjtemény

Eve Bunting: A Rettentő Valamik

Kovács Mónika (szerk.): Holokausztoktatás és autonómiára nevelés

Kovács Mónika: Zsidóság a magyar tankönyvekben

Hírlevelek

Tanártovábbképzések

Szemtől szemben a történelemmel és önmagunkkal

Tolerancia a demokráciában

Konferenciák

Holokauszt és Állampolgári Felelősség Oktatási Fórum

A demokrácia és a szovjet-típusú társadalom öröksége

Engedelmesség és ellenállás

"Párbeszéd a jövőért"

Sajtóvisszhang

2001. évi beszámoló

Linkek





HaNNaH aReNDT Egyesület

1064, BUDAPEST
Izabella u. 46.

Tel: 30/ 365 56 39,
Fax: 34/ 540 681

E-mail



{Magyar Hírlap, 1999. szeptember 4.}

Nem születünk hősnek


A jaltai világrendszer felbomlása előtérbe állította azt a problémát, hogyan lehet valamiképpen felkészíteni a fejlett országok közvetlen történelmi tapasztalatokat szerencsére nélkülöző fiatal korosztályait az embertelenséggel való találkozásra. Egy társadalomismereti szöveggyűjtemény -amelyet eredetileg amerikai tudósok, írók, pedagógusok állítottak össze -, az érettebb diákság erkölcsi immunrendszerét az embertelenség minden formája ellen szeretné mozgósítani; századunkat nem kizárólag "a Holocaust", hanem különböző holokausztok, más-más okokra visszavezethető afrikai, eurázsiai és latin-amerikai genocídiumok századának láttatja.
A kötet maga - történet ismeretekre támaszkodó (ön)nevelési program szöveges alapja. Célját - az eszméltető szembesítést - kötet címe is kifejezi: "szemtől szemben a történelemmel és önmagunkkal". Az alcímben is helyet kapott a bölcseleti és az etikai nézőpont: "A holocaust és az emberi természet". Az összeállítás időbeli nyitottságát a példatár, de talán a tudatosan választott ökumenikus szemlélet is garantálja.
A programot Magyarországon a Hannah Arendt Egyesület gondozza, amely magyar közreműködők kiegészítő anyagaival bővítve az eredeti összeállítást, a "Szemtől szemben"-t kiadta. A magyar változat szerkesztője, Gáspár Zsuzsa megtartotta az eredeti felépítést, amely a század legnagyobb szervezeti népirtás az antiszemitizmusból kinőtt holokauszt - "A Holocaust" - köré csoportosítja a többi holokauszt és más jellegű etnikai tömeggyilkosságok példáit. A "Szemtől szemben" megtárgyalja az örmények, a cigányok és a szlávok megsemmisítésének kísérleteit, de felhívja a figyelmet a bengáliakat, a kurdokat, Timor szigetének lakóit, az afroamerikaiakat korábban, az Amazonasz -vidék indián törzseit újabban és a délszláv népeket legújabban sújtó tömegmészárlásokra is.
A program körül Magyarországon egész kis mozgalom támadt, amelyet a Soros Alapítvány agyagilag támogat. A felkészítő tanfolyamokon több min 500 pedagógus végzett, akik már mintegy száz iskolában keresik a tartalomhoz az ötletes és hatékony eljárásokat. Tapasztalataik beépültek a mintamenetbe és készülő tanári kézikönyvbe.
A kiadványra és ráépülő pedagógiai programra az egyesület névadójának szemlélete rányomta bélyegét. Hannah Arendttől származik az a gondolat, hogy azok a zsarnokságok, amelyek az élet minden vonatkozásában rátelepednek az emberekre - tehát totálisak -, századunk új kormányzati formáját jelenítik meg. Olyan fórum ez, amely hagyománnyá válhat az ilyen típusú államok bukása után is. De - s ezt az arendti tételt is képviseli a program - a jövő lehetősége az embereken múlik: a totalitarizmus tovább élhet, de lehet sikerrel cselekedni a szabadság uralmáért is. Ehhez azonban az egyénnek át kell esnie a cselekvésre mozgósító történeti megértés tapasztalati folyamatán, amely fokozatosan elvezethet a humanista erkölcs vezérelte társadalmi aktivizáláshoz. Feltéve - ha Arendt megértésfogalmának értelmében: "az ösztönös természetességgel vállalt, gondos szembenézés, adott esetben szembeszegülés" nyitottá teszi a fiatalokat a program lezárt példaanyagát követő kortársi negatívumokra: Szerbia példáján egy új típusú diktatúra embertelenségeire, az Európán kívüli nemzetállammá alakulások ugyancsak új típusú kegyetlenségeire, s nem utolsósorban a demokratikus keretek között élő egyéni és közösségi előítéletekre, amelyekből kinőhet az áldozatokat szedő aktív gyűlölködés is.
Mindez maga a kényelmetlen, kínos - elferdített, letagadott - történelem. A kötet kritikai megközelítésével védi és hirdeti a demokráciák alapértékeit: az emberek kiküzdött, megkínlódott egyéni és közösségi jogait.. a "szemtől szemben" üdítően nonkomformista. Szemlélete szegről-végről a puritánok és a múlt századi abolicionisták kérlelhetetlenségével rokon -a utóvégre amerikai szakemberek állították össze a programot. A magyar olvasót viszont e szemlélet - márcsak az eredeti példaanyagot hasonló szellemben kibővítő magyar tárgyú kiegészítések hatására is - emlékeztetheti a korai prédikátorok és későbbi költőnagyságaink - Kölcsey, Petőfi, Ady - maró nemzetkarakterológiájára.
A szöveggyűjteményben kevesebb a pátosz, de nem kevesebb a keserűség és a szenvedélyes jóra mozgósító szándék. Sokoldalúan alátámasztják a szerzők azt az állításukat, hogy a demokráciák rosszul kezelik a despotizmust. A politika és a közvélemény nem szereti a rossz híreket, nem akar a rossz lehetőségeken elgondolkodni. A tisztánlátás zavarja a kényelmet, a veszély tudata bizonytalanná teszi az eredmények tartósságát. Általában nem kedvesek azok a politikusok, akik választóiktól áldozatokat követelnek. Ez okból haragszik a közvélemény az eleven vagy éppen már halott áldozatokra is. Általános szabály, hogy a demokráciák részrehajlóan gazdálkodnak az életekkel. A kormányzatnak többet jelenthet egyetlen élet, amelynek elvesztése felborzolja a hazai közvéleményt, mint sok-sok külföldi tömegsír. Ezek a demokráciák - a múltban is, ma is - változatlanok: önteltek, önzők és képmutatók. Olyanok, amilyennek Churchill jellemezte őket: a világ legrosszabb kormányzati formái, leszámítva az összes többit.
A "kényelmetlen történelem" folyamatosságának felmutatása csak egyik forrása a program mozgósító erejének. Többet jelent az olvasónak, hogy az egyéni, közösségi, néha állami szolidaritás a nagyipari emberirtásnak is határt szabhat. A legtöbb tanulsággal valószínűleg azok a fejlődési rajzok - a fokozatosság precíz esettanulmányai - szolgálnak, amelyek az ellenséges manipuláció lélektani, jogi, rendőri-katonai nyomásának egyes állomásait mutatják be. Az ember előtt két út áll: néma cinkos lesz vagy tevőlegesen szolidáris. Az emberi magatartás e két nagy típusának rajza: az út rajza, amelyen az egyén végigmegy, mígnem dönt. "A közöny teszi lehetővé, hogy egyáltalán folytassuk életünket" - árulja el titkát az egyik történetben a helyes kis Gudrun, aki nap mint nap gépeli a helyes kis névsorokat az áldozatok neveivel.
Aki segíteni mer, az először személyes félelmével néz szembe - mutatják a történetek. Ahogy az embermentők tetteit elemző társadalom tudós rögzíti: "A jóság, akárcsak a gonoszság, gyakran kis lépésekkel kezdődik. Hősnek nem születünk, azzá válunk". E diagnózis elsősorban, de nem kizárólagosan a terrorállamokban élő bátrakra vonatkozik. A szöveggyűjtemény rámutat a gonosznak a demokratikus keretek között fölfedezhető kezdeményeire, inkább álcás, mint nyílt formáira is.
A program képes beváltani, ha a részvevők is akarják, amit az amerikai kiadás előszava így summáz: "A program segíteni igyekszik a diákoknak abban, hogy meg tudják vizsgálni érzéseiket és gondolataikat, hogy fel tudják venni a harcot a bennük rejtőző passzivitással és cinkossággal, s fel tudják fedezni magukban a bátorságot és rugalmasságot is. Meg kell tanítanunk őket, hogy értéknek tekintsék állampolgári jogaikat, és hogy tetteikért vállalják a felelősséget".
A program nem akarja megtakarítani részvevőinek a belső feszültséget. Nem is tudná. Vegyük azt a példát, amely feltárja, hogy milyen is a bürokratikus embertelenség. A rabszolgavonatokat a német államvasutak a csoportos üdültetővonatok árkedvezményeivel számolta el az SS-nek. Az viszont takarítási felárat fizetett minden tehervagyon használata után. Így utazott 440 ezer magyar üldözött is. Hogyan tudott azonban Eichmann 150 fős Judenkommandója 1944. május 15. és június 30. között ennyi embert határon túli lágerekbe szállítani? A válsz kettős: az áldozatok passzívan engedelmeskedtek főként azonban a magyar csendőrség, a köztisztviselői kar és a vasúti alkalmazottak tűntek ki fegyelmezett, helyenként buzgó aktivitásukkal.
Kellemtelen igazság ez a - nem csupán Magyarországra jellemző - társadalmi amnézia szemszögéből. A szelektív emlékezet teljes joggal hivatkozik Horthy kormányzó közbelépésére, amely a budapesti zsidóság tömegeit mentet meg. Jogos hivatkozni a hosszabb-rövidebb ideig bújtatott 80-100 ezer üldözöttre, akiknek jelentős része végül is megmenekült.
Ámde a kollektív amnézia átsiklik a passzív helyeslők száz- és százezrein, valamint azokon a tízezreken, akik a zsidó javak megszerzése érdekében följelentéssel segítették elő az üldözést. Sokáig egy árva szó sem esett a cigányok üldözéséről. Hallgatás övezi azt a tényt is, hogy a magyar hatóságok 1944-1946-ban közreműködtek a németek kitelepítésében és az orosz kényszermunkára hurcoltak összegyűjtésében. Az amnézia nem egy mai jelenségre is kiterjed. Például a migránsok különféle kategóriáinak hazai fogadtatására, esetenként botrányos elhelyezési körülményeire. És ég inkább a cigányságot manapság is sújtó előítéletekre, előítéletes intézkedésekre.
Az embertelenséggel szemben mozgósító programnak van tehát mit tennie a magyar közgondolkodásban is. Az alapul szolgáló kötet mai formájában is megrázóan izgalmas. A későbbi átdolgozás bizonyára túl fog lépni az Európa-központúságon. Túl is kell lépnie, ha arra gondolunk, hogy már tavaly a világ 144 országában kellett orvosoknak pszichológusoknak, pedagógusoknak foglalkozni a különböző megpróbáltatások túlélőinak pszichoszomatikus gondjaival.
Az olvasó azonban nem talál elfogadható magyarázatot, hogy a kötet és a rá támaszkodó program miért ne tárgyalja történeti súlyának megfelelő alapossággal az államszocializmus terrorisztikus-totalitárius szakaszának természetét és tetteit. Pedig a program logikája lehetővé teszi az összevetést Lenin és Sztálin, másfelől Hitler rezsimje között. A kommunista országokról közölt sovány tényanyag viszont egyáltalán nem alkalmas a hasonlóságok és a különbségek kimutatására. Pedig az embertelenség botrányát századunkban a különböző indíttatású előítéletek, gyűlölködések és népirtások - holokausztok - összehasonlításával lehet igazán felfoghatóvá tenni.

Kronstein Gábor

Vissza a sajtó-oldalra