In English

Bemutatkozás

Kiadványok

Tanári kézikönyv

Szöveggyűjtemény

Eve Bunting: A Rettentő Valamik

Kovács Mónika (szerk.): Holokausztoktatás és autonómiára nevelés

Kovács Mónika: Zsidóság a magyar tankönyvekben

Hírlevelek

Tanártovábbképzések

Szemtől szemben a történelemmel és önmagunkkal

Tolerancia a demokráciában

Konferenciák

Holokauszt és Állampolgári Felelősség Oktatási Fórum

A demokrácia és a szovjet-típusú társadalom öröksége

Engedelmesség és ellenállás

"Párbeszéd a jövőért"

Sajtóvisszhang

2001. évi beszámoló

Linkek





HaNNaH aReNDT Egyesület

1064, BUDAPEST
Izabella u. 46.

Tel: 30/ 365 56 39,
Fax: 34/ 540 681

E-mail




Előszó


Tanári kézikönyvünkkel azoknak a kollégáknak szeretnénk megkönnyíteni a munkáját, akik egy vagy több továbbképzés keretében már személyesen megismerkedtek a Szemtől szemben programmal, s ezt saját iskolájukban is be akarják vezetni valamilyen módon, vagyis szándékukban áll, hogy maguk is kipróbálják egy-egy tanulócsoporttal. A bevezető, majd az ezt követő haladó képzés során a résztvevők képet kaphattak a program koncepciójáról, szerkezeti elemeiről és főbb pedagógiai sajátosságairól.

Ez azonban csak a kezdet, az egyik tusa. Mi történik ezután? Úgy tűnik, néhány további számban is meg kell vívni az érdekérvényesítés küzdelmét a program későbbi "jó helyezése" érdekében. Az első és legfontosabb felvetés az lehet a résztvevők oldaláról, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy különleges körülmények és rendkívüli erőfeszítések nélkül is arra tudják használni ezt az anyagot, amire való: tanítsák és okuljanak belőle a fiatalok. Kétségkívül nem tekinthetjük "önjárónak" a programot, tehát bizonyos szellemi és lelki kondicionáltság nélkül nem érdemes elindítani a dolgot. De nem gondolhatnak-e a kollégák esetleg jó okkal arra, hogy ezt csak bizonyos extra feltételek megléte esetén lehet tanítani, s egy átlagosnak mondható iskolában legfeljebb csak a "polcról" emelhetjük le - betekintés céljából.

Ezekre a jogos aggodalmakra vonatkozóan igyekszünk egyet s mást közölni az alábbiakban.

Kétségtelen, számolni kell néhány megoldandó feladattal. Kérdés mindenekelőtt az, hogy miként fog érvényesülni a tanári, a tantestületi autonómia a feltételezett hagyományos erények (szaktárgyi tudás, kommunikációs készség, pozitív civil mintaadás stb.) mellett. Kötelező előírás, "európai" hivatkozás csupán, vagy ennek tényleg nagyobb jelentősége lesz nálunk is a jövőben? Valóban úgy tűnik, eredményesebb lehet a tanári munka akkor, ha mind több együttműködésről, kooperációs készségről teszünk tanúbizonyságot szűkebb környezetünkben is. Erre viszont csak akkor van esély, ha tisztában vagyunk a pedagógiai tervezés alapelemeivel, ami nélkül egy tanár, egy munkaközösség, egy iskola szó szerint csak bajosan működhet. Nos, a helyi tervezés első munkafázisain így-úgy már mindenki túljutott. S itt érkeztünk el a "Szemtől szemben" program tervezésének és hasznosíthatóságának a kérdéséhez.

Nem hallgathatók el azok a nehézségek sem, melyek a tanári kompetencián túlmenően megnehezíthetik ennek a speciális tananyag-modulnak az alkalmazását. Az egyik alapvető probléma a tananyagtervezés intézményes feltételeinek biztosításával hozható kapcsolatba. Hozzátehetjük, jó előre megjósolható, hogy a Nat egy kései, érettebb korában joggal hivatkozhatnak majd arra: nehéz és hányatott gyerekkora volt. A legkevesebb, amit most megállapíthatunk, hogy a változó Nat-ideológiák egyelőre nem tudták hosszú távra szólóan összhangba hozni a sokfélének tételezett pedagógiai folyamatokat. Alapkérdéseket illetően is nehezen alakítható ki konszenzus, noha a tanártársadalom többsége sokat próbált és sokat tűrő emberfajta. Tehát hogyan, milyen eséllyel integrálhatók majd bizonyos külön életet élő tartalmak a meglévő tantárgyi struktúrákba?

Az új alaptantervi rendszer a szemünk előtt fog "feltöltődni", azaz a kezdő szakasztól elindulva évenként, évfolyamonként vehetjük majd szemügyre az implementáció alakulását, kódolható hányattatásait, sikereit és kudarcait. Mintegy a kezeink között fog felcseperedni, ha hagyják, hogy minden "szülő-gondviselő" (iskola és környezete) a maga elveihez, legjobb belátásához és erejéhez (helyi pedagógiai program/helyi tanterv) mérten adja meg minden diákjának a felnőttkort megalapozó útravalót. Mennyire marad változatlan a nagy közös nevező, miszerint a pluralitás követelményét továbbra is érvényesíteni kell a közoktatás legkülönbözőbb színterein, nemcsak a törvények generális indoklásaiban, hanem a mindennapi apróbb-nagyobb tanári, testületi és szakmai döntések, pl. a tervezések során is. Bizonyosan keményebb regulát jelent majd a most bevezetésre kerülő ún. kerettantervi forma, mely általános szabályozó jellegén túlmenően jóval kevesebb lehetőséget biztosít ebből a szempontból az egyes pedagóguscsoportok számára.

Mindamellett vannak olyan kívánatos tudáselemek és tartalmak, amelyekkel nem várhatunk addig, amíg felnő a gyerek. Már most szorongató igény mutatkozik arra, hogy az iskolák programszerűen is foglalkozzanak a korszerű vállalkozási ismereteknek, a környezet- és egészségvédelemnek, az etikának, a vizuális kultúrának és a médiaismereteknek a közvetítésével.

Ide sorolhatjuk azt a tematikát, amely sok szempontból hiányos demokratikus viszonyaink közepette különösképpen fontos lehet mindannyiunk számára: erősíteni a hiányos jogtudat, az emberi jogok, a kisebbségek és egyáltalán a demokratikus színtér viszonyai és szereplői iránti felelősséget, módszeresen küzdeni a fenyegető előítéletesség, a kirekesztés, a közömbösség megnyilvánulásaival szemben. Ha ezt lefordítjuk az iskolai aktivitások nyelvére, akkor azokról a preferenciákról van szó, melyek sajátos készség- és képességfejlesztést írnak elő e tekintetben. Hívószavak: vitakultúra, egyéni felelősségvállalás, részvétel szimulált és valódi döntéshelyzetekben, civil attitűdök fejlesztése stb. Nem beszélve arról, hogy az iskola világában a sokak által sokféleképpen hiányolt etika műveltségtartalmaiból mi mindent lehetne és kellene megjeleníteni, úgymond a maga helyén. Ennek az átfogó tematikának a kereteibe illeszthető bele a Szemtől szemben program is, s ezek tartalmait fedi le sajátos vonatkozásokban.

Az iskolai tervezés nehézségein túlmenően természetesen még továbbiak is adódnak, mielőtt a tanár a végső "akadályhoz", a diákokkal való érintkezésig eljut. Milyen konkrét óratervi formákban lehet mindezt működtetni? Hogyan lehet hozzájutni a képzéseken alkalmazott újszerű kommunikációs technikák leírásához? Miképpen feleljen meg a tanár az elképesztően hiányos iskolai közvetítési módok közepette a korszerű vizuális követelményeknek, ha nem állnak rendelkezésére megfelelő anyagok?

Tananyagcsomagnak neveztük azt az egységet, amelynek elemeihez szorosan hozzátartozónak gondoljuk ezt a tanári kézikönyvet is. 1995 óta, a Soros Alapítvány Közoktatás-fejlesztési Programja keretében szerveztük meg tanár-továbbképzéseinket, melyen több mint háromszáz pedagógus vett eddig részt. Első elemként lefordítottuk és adaptáltuk az amerikai eredetű Facing History and Ourselves kiadványt, s kiadtunk egy társadalomismereti szöveggyűjteményt (Szemtől szemben., Korona Nova Kiadó, Budapest, 1997. 522 p.). Fontos tartozék emellett az a 240 perces vizuális segédanyag, mely az említett könyv fejezeteihez kínál önállóan is értelmezhető filmes dokumentumokat. Ez utóbbit a KOMA támogatásával készítettük el.

Nemcsak tartalomfejlesztési munkának tekinthető ez a program, melyben a későbbi, 1998-ban a Hannah Arendt Egyesületbe tömörült tagok vállaltak oroszlánrészt. Ahhoz a módszertani megújulási folyamathoz is szerettünk volna hozzájárulni a magunk eszközeivel, mely számos területen megindult, de még mindig nem járta át kellőképpen a rendszert és pályáinkat.

A kézikönyvben tehát külön fejezetben kívántunk segítséget nyújtani kollégáinknak arra vonatkozóan, hogyan lehet a makro- és mikrotantervek közegében elhelyezni a modult, s ebből következően tanmenetjavaslatokat is mellékeltünk. A szituációs játékok, az egyszerűbb drámatechnikai módszerek egyre kevésbé lesznek nélkülözhetők a tanítási folyamatból. Strukturált gyakorlatok címen ezzel kapcsolatban is kínálunk ehelyütt egy szerény repertoárt. A filmes anyagok alkalmazását a rövid tematikus lista és a kérdéssor
könnyítheti meg.

Kifejezetten e célból készült, s ilyenformán egyedülállónak mondható az a Kertész Imrével készült interjú, melyet - szerénytelenség nélkül mondhatjuk - nagy tévétársaságok is megirigyelhetnének. Persze ezt hiába is tennék, mert az érintett elvi okokból tartózkodik, s nem tekinti magáénak azt a közeget, valamint az általa kínált nyilvánosságot. Így szerencsésnek tekinthetjük magunkat annyiban, hogy az író ebben a nem-kereskedelmi
célú helyzetben hajlandó volt kamera elé ülni és megnyilatkozni.

A gyűjteményben megtalálhatók még olyan tanulmányok, melyek a holocaust feldolgozásának speciális aspektusaihoz nyújthatnak segítséget.

Mindezen tudás és eszközök birtokában, a sikeres alkalmazás feltételeit alaposabban megismerve, bízunk abban, hogy vállalkozó szellemű kollégáink jó döntéseket hoznak és pedagógiailag hasznosítani tudják kézikönyvünket.

Vissza a tartalomjegyzékhez